A tanulás olyan igény, amely egy életen át bennünk marad. Továbbá ez a készség azt is jelenti, hogy mi emberek folyamatosan fejlődünk és alkalmazkodunk a sajátos körülményekhez, és alkalmazkodunk az új feltételekhez. Valójában nem lenne rossz azt mondani, hogy a „tanulás” az, ami igazán értelmessé teszi az életet.
A mozgás olyan tevékenység, amely ember nélkül egy bizonyos mértékig nem létezhet. Vadászó-gyűjtögetőként elengedhetetlen volt a mozgásban való részvétel, mert ez előfeltétele volt az élelmiszerellátásnak és a túléléshez elengedhetetlen egyéb szempontoknak a fejlődésünk kezdetén.
Az emberi fejlődés hosszú évek alatt néhány szempont kissé megváltozhatott relevanciájukat tekintve. A tanulás és a mozgás elemei nagyon fontos központi részek maradtak bennünk, és mindig is létfontosságúak maradnak.
Tudományos egyetértés van abban, hogy a tanulás mozgás nélkül nem működik jól. Nagyon sok tudós úgy gondolja, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. Attól függően, hogy hogyan és milyen összefüggésben definiálják (a mozgás terjedelmét vagy a fizikai aktivitás intenzitását tekintve), meg kell állapítani, hogy a tanulási folyamatot mindig tevékenység kíséri. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek kiterjedt fizikai aktivitással járnak (pl. Motoros készségek elsajátítása), de ide tartoznak az úgynevezett mikromozgások is (például egy gesztus, ülő testhelyzet megváltozása vagy hasonló apró tevékenységek). És a kettő között hatalmas a hatókör …
Ötleteim célja az aktív tanulás lehetőségeinek közvetítése volt módszeres szempontból. Szemléltetni kell, hogy a mozgás kivétel nélkül támogató lehet – figyelembe véve, hogy a talán passzívabban feldolgozott tanulási tartalom legjobb esetben a tevékenységgel kombinálható. Így a tanulás mozgás közben is történhet (lásd a 2. videót), így az információs folyamatok optimalizálódnak.
Elvileg ésszerűbb például beszélgetés közben sétálni, megszilárdítani a szókincset enyhe párhuzamos, mozgásra épülő tevékenységgel, és a feladatok megoldása és a kérdések megvitatása során különböző munkapozíciókat kell alkalmazni. Ez megakadályozza az álló helyzetben töltött időt, és az ezzel járó dinamizmus mindenekelőtt elősegíti a kreativitást. A test és az elme nem választható szét!
Egy másik, néha még érdekesebb lehetőség a mozgással történő tanulás (lásd az 1. videót). Itt a gyakran hagyományos, audiovizuális tanulás – hallás és látás útján történő tanulás – egy további megközelítéssel bővül, mégpedig a kinesztetikus elemzővel (az úgynevezett „mozgásérzékkel”).
A kutatás során kellően bebizonyosodott, hogy minél több érzéket aktiválunk tanulás közben, annál nagyobb lehet a tanulási siker. Mivel a különböző érzékszervi megközelítések különböző agyi területeket érintenek, amelyek mind egyszerre aktívak a tanulási tartalom megértése és visszakeresése során. Valójában az úgynevezett multi-szenzoros tanulás nagyon hatékony, és ezt mindig szem előtt kell tartani a tanítási és tanulási összefüggések megtervezése során.
Kétségtelen, hogy a szaglás és az ízérzékelés megközelítései ebben a kontextusban korlátozottak, de a mozgás integrálása nagyon sok esetben működik, és mindenképpen fontolóra kell venni. Például a geometriai ábrákat, a nyelvi struktúrákat, az érzett erők és a megtapasztalt zene hatását kell érzékelni. Továbbá a fizikai (pl. Gyorsulás, optika) és kémiai jellemzők (pl. Hőmérséklet, impedancia) közvetlenül tapasztalhatók, és a kulturális különbségek (például az emberi jogok) felismerhetők bizonyos forgatókönyvekben. A mozgás segít kontextusok létrehozásában (pl. A kis- és nagybetűk közvetlen megértésében, a történet színpadi módon történő alakításában). A mozgás aktívan megváltoztathatja a dolgokat, így pl. a matematikai összefüggések (pl. súly, méret, de a felületi tulajdonságok is) és a földrajzi események (pl. időjárási jelenségek) közvetlenül érezhetők és internalizálhatók érzékszerveink által.
Rengeteg különböző módon lehet kombinálni a tanulást a testmozgással, és a tudományos életkép számos pozitív hatással támogatja ezt a megközelítést.
Végül azt kell szem előtt tartania, hogy mi mint tanulók soha nem csak a fejünkkel vagyunk jelen, hanem mindig az egész testünkkel. Rajtunk múlik, hogy ezt a lehetőséget konstruktívan alkalmazzuk-e.
Megfelelő ötleteket közvetítettek a műhelymunkában, amelyek ösztönzésként szolgálhatnak a téma további célorientált megvitatásához.
