Bio
Torinóban vagyok szociális munkás, ahol nemzetközi fejlesztési és együttműködési tudományokat folytatok. Gyakran dolgoztam hátrányos helyzetű emberekkel, mind formális, mind informális összefüggésben. Közalkalmazotti jogviszonyban szociálisan kirekesztett fiatalokkal dolgoztam, és két különböző külföldi misszió során, Kazahsztánban és Burkina Fasóban, a szélsőséges szegénység és a szociális nehézségek összefüggéseit vizsgáltam, ott éltem és dolgoztam, lehetőségem nyílt megtapasztalni a sport kommunikációs és összetartó erejét ezen utak során, csakúgy mint az olaszországi munkáim során.
Időtartam: 90 perc
Résztvevők: 10
Cél:
A röplabda és annak alapvető szabályai megtanítják a társak közötti koordinációt, bizalmat és támogatást. Ennek a gyakorlatnak a célja annak bemutatása, hogy a sokféleség milyen gyakran játszik negatív szerepet a csoportdinamikában, és hogy az egység és a kollektív erőfeszítés miként segíthet ezek leküzdésében.
Eszközök:
Ehhez a gyakorlathoz röplabda, háló és jelölőeszközök szükségesek (kréta vagy szalag), amennyiben nincs szabványos pálya.
Előkészítés (20 perc):
A rövid játékbemutatás után, minden játékoshoz rendelni kell egy tulajdonságot, amelyet csak ő tud. Ezek a tulajdonságok reflektálhatnak hátrányos helyzetre, társadalomban elfoglalt helyre.
Instrukciók:
A 30 perces játék kezdetekor senki nem árulhatja el a titkos tulajdonságát. Minden játékos kiléte lassan nyilvánvalóvá válik, valahányszor a játékvezető / segítő feltár egy-egy hátrányt (pl .: “ebben a körben az anyák csak egy kezet használhatnak”). A hátrányok időről időre történő hozzáadásával a szolidaritás és a kölcsönös segítség a mérkőzés során próbává válik. Átélhető lesz egy-egy tulajdonság. A játék a hagyományos pontozási szabályokat követi, és bármikor leállítható.
Feldolgozás (40 perc):
A játék végén a csoport körbe ülve megvitatja a tevékenység során történteket. Minden résztvevő beszél arról, hogy mit tanult azokból a kihívásokból, amelyekkel mind egyéni, mind csapat szinten szembesültek, különös tekintettel arra, hogy mit tettek és hogyan érezték magukat, amikor látták, hogy csapattársaik nem tudnak játszani, így a mérkőzés eredményét kockáztatták. A beszélgetés célja felhívni a figyelmet a kisebbségek vagy a hátrányos helyzetben élőkön lévő állandó súlyra, és beszélni kell a szolidaritás és az együttműködés fontosságáról a csapatdinamikában, kiterjesztve ezt a koncepciót a társadalomra is.
Tippek:
Ügyeljen arra, hogy a hozzárendelt identitás tükrözze a kortárs társadalom identitását – a nők, fogyatékkal élők, LMBTIQ +, etnikai és vallási kisebbségek jelenléte a legfontosabb. A segítők dönthetnek úgy is, hogy egy különösen előnyös csapatot és egy nagyon törékeny csapatot hoznak létre az ösztönzőbb tájékoztatás elősegítése érdekében. Ellenkező esetben jobb elkerülni, hogy túl sok hasonló identitás koncentrálódjon egy csapatba, hogy a sportpálya mindkét oldala egyformán stimulálható legyen.
